2014. 12. 04.
Amerikai dollárból nemzeti és nemzetközi szinte is hatalmas készleteket halmoztak fel a megtakarítók. Ez nem csoda, hiszen a világ egyre vagyonosabb, aminek egy részét pénzben tartják. Ráadásul a globalizációval a vagyonelemek (értékpapírok, üzletrészek, ingatlanok stb.) adásvétele is felgyorsult. Az elmúlt évtizedekben például radikálisan lecsökkent az átlagos idő, ameddig egy részvényt tartanak a befektetők. A tranzakciók lebonyolításához tehát növekvő pénzmennyiségre van szükség.
Közben viszont a vagyontranszfer olajozása mellett ugyanazt a pénzt használjuk a reálgazdaság olajozásához is. A monetáris rendszer célja viszont csak az utóbbival kapcsolatos: a fogyasztási javak árszínvonalát igyekszik stabilan tartani. A cél megvalósításába pedig bezavar, hogy a pénznek egyre nagyobb szerepe van a vagyonhoz köthetően. Ha a felhalmozott pénzkészlet valami oknál fogva megjelenik a reálgazdaságban, az hatalmas inflációt fog okozni.
Milyen beépített mechanizmussal tudnánk biztosítani, hogy ez ne történhessen meg? Bármi is legyen az, arra kell ösztönözzön, hogy fogyasztásra egyenletesen költsünk, ne alakuljanak ki keresleti sokkok. Ha pedig mégis létrejön, akkor büntesse a kialakítóit, azokat, akik rövid időn belül a szokásosnál többet akarnak fogyasztani.
Egy jó megoldás a progresszív, a nagyobb fogyasztáshoz magasabb adókulcsot rendelő áfa. Ez valóban arra ösztönöz, hogy egyenletesen költsük fogyasztásra a pénzünket, ha nem ezt tesszük, akkor több adót fizetünk. Ha pedig a vagyonként tartott pénz nagy mennyiségben áramlana a reálgazdaságba, akkor a fizetendő áfa csak a gazdagok számára emelkedne meg. Ők érzékelnék csak a növekvő árakat, ők vinnék el a balhét, ami így igazságos, hiszen ők okozzák a keresleti sokkot is. A szegényeket viszont megvédené az inflációtól a rendszer.
Ahogy ma ismerjük, az áfa a szegények adója. Hiszen a szegények a teljes jövedelmüket fogyasztásra költik, a gazdagok viszont csak kis hányadát, miközben az áfa fix kulccsal operál. Tehát pont a szegények azok, akik a jövedelmük legnagyobb részét adják az államnak forgalmi adóként.
A progresszív áfa ezen az igazságtalan helyzeten is változtatna. Akár egy olyan világot is elképzelhetünk, ahol a jövedelmet nem terheli adó, csak a fogyasztást. Mindenki adómentesen takaríthat meg, csak majd ha fogyaszt, akkor kell adót fizetnie. Mégpedig minél többet, úgy növekszik az adókulcs is.
A progresszív áfa felvázolt működése nyilvánvalóan nem kidolgozott koncepció. Inkább csak egy ötlet, gondolkozási irány, amiben sok a kérdőjel. És ezek közül csak egy aprócska probléma, hogy összfogyasztásának függvényében mindenkinek más-más összeget kéne fizetnie a tejért és a kenyérért a közértben, ami a jelenlegi pénzrendszerben nem megoldható. E nehézséget azonban lehetne kezelni, többek között erről lesz szó a következő részben.
A sorozat következő része: A hiányzó elem
A sorozat előző része: Dollárexport