rss

Az olimpiai bajnok pénz – Az ideális pénzrendszer 14.

A bitcoinnal a történelem folyamán először jelent meg egy olyan pénz, amit a privát szektor talált ki, mégis kizárólag bizalmon alapul, nincs mögötte például aranyfedezet. A bitcoint övező kezdeti szkepticizmus éppen annak tudható be, hogy mivel korábban senki nem látott ilyesmit, kételkedtek a megvalósíthatóságában. Nem hitték el a bitcoint. Létrejöttével megnyílt az út a jövő zsenijei előtt, hogy összerakjanak egy, a mainál sokkal jobban működő pénzrendszert, ami szolgáltatásaiban egyúttal az aktuális csúcstechnológiát nyújtja.

A ma használatos monetáris rendszer sokkal inkább egy történelmi folyamat eredménye, és nem intelligens tervezésé. Az évszázadok során próbálkoztunk ezzel-azzal, használtunk egy pénzt, amíg az működött valahogy. Amikor falnak ütköztünk és bizonyossá vált, hogy zsákutcában járunk, akkor a döntéshozók a fennálló rendszer kisebb-nagyobb módosításaival igyekeztek megőrizni a működőképességét. De soha nem az alapoktól kezdve gondolták újra az egészet.

Nemrég újra zsákutcába jutottunk, amiből szokás szerint a régi keretek módosításával igyekeznek kijutni a nemzeti bankok. Szerte a világon a nulla kamat politikájával kombinált pénznyomtatást alkalmazzák. Így igyekszik minden fejlett ország fogyatékos, folyamatosan leértékelődő valutát biztosítani saját maga számára, amivel egy kis előnyt szeretnének szerezni a nemzetközi gazdasági versenyben. A jövő magánpénze ezekhez képest egy igazi olimpiai bajnok pénz lehetne. Ma minden eddiginél nagyobb eséllyel hozható létre intelligens tervezés által egy monetáris rendszer.

Aminek létrejöttében az állam ellenérdekelt, veszélyben érezheti a pénznyomtatás féltve őrzött monopóliumát. Mégse lehet kizárni a térnyerését. Ha a most alkalmazott pénznyomtatás ismét csak gazdasági felforduláshoz vezet majd, akkor egy jól átgondolt magánpénzrendszer nagyobb szerepet kaphat a jövőben. Akár úgy, hogy az állam átveszi az ötleteit.

Kiderülhet az is, hogy az államnak végső soron hasznára válik, ha a pénzrendszer megkonstruálásában teret enged a magánszektor alkotó kreativitásának. Akik olyan újításokat javasolnának, amit akár az állam is megcsinálhatna, de a rá jellemző tunyaság miatt még az eszébe sem jut. Például a pénzforgalmi és az elszámolási rendszerek összekötését.

Jelenleg egy tetszőleges áru adásvétele tipikusan úgy történik, hogy a vásárló átutalja a vételárat, az eladó pedig kiállít egy számlát (meg persze leszállítja a terméket, de ez számunkra most nem érdekes). E két művelet egymástól tökéletesen szeparált rendszerekben történik. Az utalás a bankrendszeren fut keresztül, a könyvelés pedig tipikusan egy ettől független könyvelő programmal történik, egyedi cégek szintjén. A pénzforgalom és az elszámolás/könyvelés mit sem tud egymásról.

Az adóhatóság legnagyobb feladata éppen ezért pontosan annak ellenőrzése, hogy ami a pénzforgalom rendszerében megtörtént, az megvan az elszámolások rendszerében is, és viszont. Sziszifuszi munkával nézik át a cégek könyvelését, és vetik össze a bankszámlakivonatukkal. Azt vizsgálják, hogy szinkronban vannak-e egymással. És közben nyilván gyakran átverik, kijátsszák őket, elkésnek az ellenőrzéssel vagy nem is ellenőriznek.

Akkor miért nem kötjük össze a pénzforgalom és a könyvelés rendszerét? A dolog úgy nézne ki a gyakorlatban, hogy az eladó a netbankján keresztül állít ki egy elektronikus számlát és küldi el a vevőnek. A vevő erről értesítést kap, kattint egyet, és a számla rendezve is van. Az elszámolás és a pénzforgalom összekapcsolódik, ami visszaszorítaná a csalási lehetőségeket.

Így az áfának át se kellene folynia a vevőn. A számla alapján az áfa összege egyenesen és automatikusan mehetne az állam bankszámlájára (mellékesen: ezzel a megoldással megvalósítható a progresszív áfa). Az áfa-visszaigénylések pedig gyorsan, pontosan és akár emberi beavatkozás nélkül is történhetnének, könyvelő közreműködésére sincs szükség. Az áfacsalás kizárható a rendszerből.

És ez nem minden. Manapság a monetáris tanács néhány hetente összeül, és a korábban összegyűjtött statisztikai adatok értelmezésével próbál valamifajta hipotézist felállítani a gazdaság aktuális állapotára vonatkozóan. Az adatok késleltetettek, hiányosak, sokféleképpen értelmezhetők, tehát egyáltalán nem biztos, hogy igazuk lesz. Mindenesetre ha megvan a hipotézisük, akkor az alapján hoznak egyedi döntést a kamatról, pénznyomtatásról.

Ha azonban a pénzforgalom és az elszámolás rendszere össze van kötve, akkor minden statisztikai adat azonnal és tetszőleges részletességgel elérhető. Real time mérhető az infláció, kiskereskedelem, tőkeáramlás, pénzkereslet, stb. és mindezek pontos szerkezete, összetétele. Nagyságrendekkel több információ állna rendelkezésre késlekedés nélkül. Amit aztán az igazán intelligens pénzrendszerünk automatikusan dolgozna fel, és akár emberi beavatkozás nélkül, folyamatosan alkalmazkodna a változó gazdasági környezethez. Az automatizmus mindenkinél jobban ismerné a gazdaság szereplőinek reakciófüggvényét, nincs szükség többé monetáris tanácsra, ezzel pedig kizárjuk az emberi tévedés lehetőségét.

A fentiek csak a pénzforgalom elektronikussá tételével valósíthatók meg. Azonban ez napjainkban egy reális cél, több fejlett ország mára gyakorlatilag készpénzmentessé vált, fizetési forgalmuk csupán néhány százaléka bonyolódik készpénzben.

Összefoglalva, az én pénzrendszerem a következőképpen nézne ki. Pénz kizárólag elektronikus formában létezik, amit nem csak bankokban lehet tárolni, tehát nem muszáj felvállalni a bankok esetleges csődjének kockázatát, nem vagyunk kockázatra kényszerítve. Mégse vagyunk kizárva a fizetési rendszerből, utalásokhoz nincs szükség feltétlenül bankok közbeiktatására. A pénzmennyiség növelése nem az összegyűjtött betétek kihitelezésével történik, így nem alakulhat ki megtakarítási válság (más néven hitelválság). A hatalmas adósságállományok miatt manapság nem hatásos többé a nulla kamat, vége a kamatkorszaknak. De a vagyon durván egyenlőtlen eloszlása miatt a helikopterpénz sem segít igazán a gazdaságélénkítésben. Az új pénzt jobban elosztva kell a rendszerbe pumpálni, például monetáris alapjövedelem formájában, ami hatékonyan bővíti a fogyasztást. Kamat helyett a monetáris alapjövedelem állítgatásával lehet biztosítani az árstabilitást. Aktuális nagyságát a monetáris rendszerbe épített intelligens program állapítja meg a gazdaságban történt összes pénzügyi tranzakció valós idejű elemzésével. Így elkerülhető az emberi tévedés és kizárható a monetáris szocializmus. Ha az infláció elkerüléséhez pénzt kell kivonni a gazdaságból, akkor azt a monetáris rendszert irányító program levonhatja az államhoz automatikusan utalandó, a túlfűtött gazdaság miatt amúgy is megugró áfa-bevételekből. Vagy ha majd lesz olyan, akkor a költségvetési alapjövedelemből. Tehát alkalmazhatjuk a kétszintű alapjövedelmet. A nemzeti és nemzetközi szinten felhalmozott pénzkészletek esetleges sokkszerű inflációgerjesztő hatását pedig progresszív áfával kerüljük el.

Minden problémára megoldást találtunk. Elméletben. Nem kétséges, hogy a valóságban közel sem működne ennyire szépen, tele lenne nem várt mellékhatással. De sebaj, nem a tökéletes megoldást kerestük. A sorozat első részében ezt írtam:

„Azon túl, hogy most én is csatlakozom az aggodalmaskodók táborához, a következő írásaimban arra keresem a választ, hogy vajon hogyan nézne ki egy hülyeségbiztos monetáris rendszer, melynek keretei között kísérletező kedvű jegybankárok sem tudnak nagy bajt okozni. Ezt úgy kell kialakítani, hogy – a korszerű atomreaktorokhoz hasonlóan – legyen benne emberektől független, a rendszer működési elvén alapuló automatizmus, ami korrigál, ha a pénzügyi rendszer fenntarthatatlan pályára kerülne. A dolog inkább ötletelés, gondolatébresztés lesz, mintsem minden vonatkozásában megfontolt és lemodellezett tudományos eredmény. Célja, hogy megpróbáljunk felülemelkedni a jelen monetáris rendszer megkérdőjelezhetetlennek hitt dogmáin, és távolabbról rátekintve elcsodálkozzunk a beépített ellentmondásain.”

Az ideális pénzrendszert tehát minden bizonnyal nem találtuk meg. Azt viszont nagyon remélem, hogy az eredetileg kitűzött célt, a monetáris rendszer működésével kapcsolatos gondolatébresztést sikerült elérnem.

A sorozat előző része: A hiányzó elem

Kapcsolódó tartalom